







Navigáció
Tv mûsor ajánló
Felhasználók
Bejelentkezés
Gombák
Amit a gombákról mindenképpen tudni érdemes
Hazánkban több, mint két és félezer nagy gombafaj él. Ezek között nagyon sok az ehetõ, értékes faj. A gombákból változatos, fehérjékben, ásványi sókban, vitaminokban gazdag, ugyanakkor energiaszegény ételek készíthetõek, tehát a modern táplálkozásnak kiválóan megfelelnek.
A gombagyûjtés szabályai:
- Minden alkalommal mutassuk be gombaszakértõnek a gyûjtött gombákat!
- A gombát mindig kosárba, kisebb mennyiséget pedig papírzacskóba gyûjtsünk, mert a mûanyag dobozban, nylonzacskóban befülled és tönkremegy.
- Csak fiatal és egészséges, tiszta gombát szedjünk le.
- Az ellenõrzött gombákat lehetõleg a gyûjtés napján fogyassszuk el, szellõs, hûvös helyen tárolva is legfeljebb másnapra tehetjük el.
- Az elkészített gombaételt is frissen ajánlatos elfogyasztani, de hûtõszekrényben eltéve biztonságosan csak másnapig tárolhatjuk.
- Vannak gombafajok, melyek csak alapos általában 20 perces fõzés után fogyaszthatóak, de erre a gombaszakértõ minden esetben felhívja a figyelmet.
Tapasztalatot és gombát tudvalevõleg azzal az érzéssel szoktunk gyûjteni, hogy valami nem stimmel. A gombáknál ez a gyanú elsõsorban abból következik, hogy tudjuk, némelyikük veszélyes vagy akár halálos is lehet. Például a gyilkos galóca mérge a keresztes viperáénál tízszer erõsebb.
Mivel a mérges gombák újabb és újabb halálos baleseteket okoznak, feltételezhetõen a gombafogyasztással járó veszélyeket az emberek alábecsülik.
A halálos gombamérgezést idehaza a gyakran elõforduló gyilkos galóca okozza. Ha ezek a gombák a konyhára kerülnek, indokolt a legmagasabb fokú riadókészültség, mert már 5 dkg gyilkos galóca elég ahhoz, hogy egy felnõttet megöljön, gyermekeknél a kisebb testsúly miatt ennek töredéke is elég.
Ám nemcsak a gombák által termelt méreganyagok okozhatnak szervi károsodást, hanem a környezetükbõl felvett anyagok is, például bizonyos nehézfémek, melyeket néhány gombafajta egyenesen felhalmoz. A gombák azonban ólommal, higannyal, kadmiummal, de akár radioaktív vegyületekkel is szennyezõdhetnek. Ezért különösen szennyezett helyeken, közvetlen útszéleken, hulladékégetõk, hulladéklerakók, fémkohók, ipar parkok területén célszerû mellõzni a gombagyûjtést.
Gombamérgezés bármely gyanúja esetén, tehát hirtelen jelentkezõ hasfájásnál, hasmenésnél, hányásnál, szapora szívverésnél vagy légszomj fellépésekor azonnal orvoshoz kell fordulni. Akkor is ha a legkisebb gyanúja fennáll annak, hogy mérges gombát fogyasztottunk.
A szerénység ebben az esetben nem megengedhetõ!
A gombák nem éppen egyszerû meghatározásánál sose hagyatkozzunk egyetlen ismertetõjegyre, mindig többféle ismérvet hasonlítsunk össze. Pl.: egy zöld kalapú gomba lehet az ehetõ galambgomba, vagy tejelõgomba, de a halálosan mérgezõ gyilkos galóca is. Csak további bélyegek gallér, szár, tönk, kalap, csövek és lemezek ellenõrzése teszik lehetõvé a biztos meghatározást.
Ismerkedésképpen szerezzünk be néhány képes ismertetõkönyvet, próbáljuk minél jobban megfigyelni a gombákat, meghatározni melyekre ráleltünk, majd gombaszakértõ segítségével egyeztessünk, hallgassuk meg a tanácsait, véleményét. Még ideálisabb ha fényképezõgéppel meg is tudjuk örökíteni a talált gombákat. Azokat a gombákat melyeket határozásra szedünk, legcélszerûbb egészben felszedni, mert az esetlegesen hiányzó részek pl. a tönk, gumós végek, bocskor hiányossága félrevezethetik a pontos meghatározát.
Étkezési célra csak annyi gombát szedjünk le melyet el is fogyasztunk.
A gombák, melyekre már én is rátaláltam:
Nagy õzlábgomba
A fiatal gombák dobverõhöz hasonlítanak, amikor kinyílnak a kalap maximális átmérõje a 20-30 cm-t is elérheti. A kalap többnyire lapos, pereme enyhén lehajló, a közepén egy kis barna csúcs marad meg. A kalapon a barna csúcs egységesen barna, ettõl a széle felé körkörösen nagy barna pikkelyek helyezkednek el. A fiatal gombán a hasas, széles lemezek egységesen fehér színûek, idõsebb korban sárgásak, világosbarnák, foltosak. Húsa puha, fehér, dióillatra emlékeztet, törésre nem színezõdik el. A tönk karcsú, kígyóbõr mintázatú, üreges, rajta jól fejlett, kettõs szélû, felül fehér, alul barna, szabadon mozgatható gallér található. A termõtestek májustól novemberig tisztásokon, erdõ és útszéleken, irtásokon, lombos és fenyõerdõkben egyaránt, gyakran csoportosan jelennek meg.
A nagy õzlábgomba az egyik legfinomabb étkezési gomba, azonban jól át kell sütni mert nyersen megárthat.
Változékony pöfeteg
Tönkje általában hosszú 7-12 ( néha 15 ) cm, a fejrésze maximum 10 cm lehet. A gomba alakja és mérete nagyon változékony, de mindig magasabb, mint szélesebb. Krém, vagy okkerszínû felülete finoman tüskés, szemcsés, vagy szemölcsös. Bõre vékony és törékeny, a feji rész a spórák éretté válása után szabálytalan darabokra esik szét, míg a tönk hoszabb ideig megmarad. A fejrészben lévõ termõréteg kezdetben fehér, éretten sötét kakaóbarna és porszerû lesz. Kora nyártól késõ õszig megtalálható fõként lombos és tûlevelû erdõben, de bokros helyeken és réteken is nõhet, majdnem mindig nagyobb csoportokban.
Amíg a hús hófehér addig ehetõ, késõbb élvezhetetlen.
Légyölõ galóca
A légyölõ galóca már messzirõl felismerhetõ a fehér pettyekkel borított, szép vörös vagy narancssárga kalapjáról. A kezdetben csaknem tojás alakú, majd laposan kiterülõ kalap átmérõje általában 5-20 cm. Színes világos vagy sötétpiros, de lehet narancssárga, idõsebb példányokon kifakult, és a kalapon lévõ burokmaradványokat az esõ gyakorta lemoshatja. A sûrû lemezek hasasok, fehérek, szabadon állnak, nem nõttek a tönkhöz. A fehér tönk töve gumószerûen megvastagodott, a galócafajokra jellemzõ bocskora hiányzik. A tönkön nagy, hosszú, cafatos, lógó gallér található, a hús szagtalan, íztelen. Termõtestei kizárólag savanyú talajú lomb és fenyõerdõkben találhatók meg kisebb nagyobb csoportokban augusztustól novemberig.
A természetbarát gombagyûjtõnek márcsak a szép külseje miatt is érintetlenül kellene hagynia ezt a szép gombát, ráadásul a légyölõ galóca mérgezõ is. Fogyasztása ritkán halálos kimenetelû, azonban muszkarin méreganyagának köszönhetõen kábító hatású és súlyos megbetegedéseket okozhat.
Fenyõtinoru
(Fenyõaljagomba, Szemcsésnyelû tinoru )
A fiatalon félgömb alakú, késõbb domború kalap átmérõje 4-10 cm, színe sárgásbarnától a vörösen át a barnásvörösig terjedhet. A kalap bõre szárazon fénylõ, esõs idõben erõsen ragadós. A hús színe fehér, vagy sárgás. A tönkre kissé lefutó csövek kezdetben világossárgák, késõbb okkerszínûek, vagy akár barnássárgák lehetnek. A hengeres 3-7 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag tönk fehértõl a sárgáig változó árnyalatú,késõbb gyakorta barnás, az idõsebb példányokon a lehulló spórapor miatt sötét, barnás szemcsézettséget mutat. Termõtestei júniustól novemberig, fõként erdei fenyõk alatt jelennek meg.
A fenyõtinóru jóízû, ehetõ, kitûnõ étkezési gomba, a kalapbõrt feldolgozás elõtt le kell húzni.
Gyilkos galóca
A gyilkos galóca a galócákra jellemzõen kezdetben tojás alakú burokban jelenik meg, melybõl késõbb emelkedik ki a termõtest. A kalap kezdetben domború, majd kiterül, 15cm szélesre nõhet meg. Színe lehet fehéres, a halványzöldtõl az olajzöldön és a kékeszöldön át a sötét olivzöldig terjedhet. A kalap matt, selyemfényû, nedvesen kissé ragadós, jellegzetesen sugaras szálakkal benõtt. A lemezek fehérek, sûrûek és szabadon állók. A tönk 12-15cm hosszú és 2,5cm vastagságot érhet el. A tönkön nagy, fehér, lógó, fátyolos, bordázott gallért visel, mely gyakran berepedezett. A tönk alja jól fejlett, fehér, nagy bocskorban végzõdik.
A húsa puha, hófehér, kellemes illatú és kitûnõ ízû.
A termõtestek elsõsorban tölgyesben, vegyes erdõben, ritkábban fenyvesekben fordulnak elõ, akár csoportosan is, júliustól novemberig.
Fogyasztása halálos kimenetelû, a gombában található halálos amanitin nevû méreganyagnak és ezen kívül húsznál több, egyéb mérgezõ vegyületnek köszönhetõen.
Fehér galóca
A gomba fiatalon tojás alakú, majd a burok felszakadása után emelkedik ki a hófehér színû termõtest.
Ez az egyik legveszélyesebb mérgezõ gomba, mert nagyon könnyen összetéveszthetõ a fehér színû ehetõ gombákkal.
A hófehér kalap fiatalon félgömb alakú, majd domború lesz, végül kiterül, átmérõje 5-8cm, felülete síma, nedvesen kissé ragadós, szárazon fényessé válik. A lemezek szintén fehérek, sûrûk és szabadon állók. A 8-15cm hosszú és 0,5-2cm vastagságú fehér tönkön nagy, fehér, lógó gallért visel, a gumós tönk alján jól fejlett, nagy bocskor látható. Fehér húsa puha, nincs jellegzetes szaga. Magyarországon ritka faj, gyertyános tölgyesben és homoki tölgyesben fordult eddig elõ.
A fehér galóca halálosan mérgezõ gomba, akárcsak a gyilkos galóca!
Gyapjas tintagomba
A fiatal fehér gomba hengeres formájú, de idõvel az 5-10cm magasságot elérõ kalap keskeny, harang alakú lesz. Késõbb a peremén elkezd kirojtosodni és kissé kifelé hajlani, végül az egykor nagyon szép gomba termõteste ragadós, tintafekete masszává válik. A szálas kalapbõrt többé kevésbé felkunkorodó, barnás pikkelyek borítják. A fiatal, zárt gombán nem láthatóak a lemezek, melyek sûrûn állnak, különbözõ hosszúságúak és szabadonállók. Színük elõször fehér, majd rózsaszínû, végül megfeketedik és szétfolyik a kalappal együtt. A tönk hengeres, belül csöves, rajta mozgékony, múló, gyakran lehulló gallér található. A hús gyenge, a tönkben hosszanti szálas. A termõtestek áprilistól novemberig, gyakran nagy tömegekben jelennek meg, útszéleken, mezõkön, kertekben, parkokban, de erdõkben is elõfordul.
Amíg a gomba fiatal és a lemezek fehérek addig a kalapja fogyasztható, jó étkezési gomba.
Nyárfa-tõkegomba
A kalap 4-20cm-es átmérõt érhet el, eleinte félgömbszerû, majd szélesen kiterül. A húsos, masszív, sárgásbarna alapszínû kalap nagy, szabálytalan, fehéres színû, gyapjas pikkelyeket visel. Széle sokáig begöngyölt és burokmaradványok lógnak le róla. A lemezek sûrûn állók és a tönkre ránõttek, színük fehéres, idõvel barnára, végül dohánybarnára színezõdik. A tönk elérheti a 4cm vastagságot is, a fehéres, vagy világosbarna tönköt szabálytalan, szálas pikkelyek díszítik. A kalap alatti szálas gallér idõvel eltûnik. A hús fehér, a tönk tövében fahéjbarnás színû. Íze keserû és malátaszagú. Nyárfa törzsén nõ, nyáron és õsszel, a kivágott fák vágásfelületén gyakori, sokszor tömegesen jelenik meg.
Nem mérgezõ, de a keserû íze miatt élvezhetetlen.
Bársonyos fapereszke
Ez a szép, élénk színû pereszke pusztuló fenyõfák tövén jelenik meg. Korhadó tuskókon, elhalt gyökereken él, nyár közepétõl késõ õszig terem, még száraz idõben is. Kalapja kezdetben domború, széle kissé begöngyölt, késõbb laposan kiterülõ. Élénksárga alapon bíborvörös, lilásvörös pikkelykéktõl nemezes, bársonyos. Lemezei sûrûn állók, aranysárgák. Tönkje is aranysárga alapon bíborvörös szálakkal, pikelykékkel díszített.
Húsa sárga, szívós, erõsen dohos szagú.
Bár nem mérgezõ, de kellemetlen ízû, és érzékeny gyomrúaknak megárt, kisebb emésztési zavarokat idézhet elõ.
Selymes susulyka
A selymes susulyka porcelánfehér, halványkékes és ibolyáslila változatokban fordul elõ, néha egyszerre is megtalálhatóak egymás társaságában. Kalapja fiatalon kúpos, majd csaknem lapos, alig kiemelkedõ púppal a közepén. A kalap felszínes sugarasan szálas, behasadozó szélû, selymes fényû. Kezdetben a szélét lilás, selymes szálacskákból álló fátyol köti össze a tönkkel. Lemezei fiatalon fehéresszürkék, majd gyorsan szürkésbarnára sütétülnek. A tönk színe megegyezik a kalap színével, alja finoman szálas, és gyakra lehet görbe. A hús fehéres, kellemetlen szagú. Lombos és tûlevelû erdõkben, bolygatott talajokon, júliustól októberig gyakori gomba.
Mérgezõ!
Vöröses nyálkásgomba
A vöröses nyálkásgomba erdei- és feketefenyõk alatt gyakori gomba. Nyáron és õsszel még száraz idõben is terem. Kalapja fiatalon kúpos, sötétebb vagy világosabb barna, narancsos, sárgásvörös, rézvörös színekben pompázhat. Kalapbõre sima, vastagon nyálkás, ragadós, száraz idõben tapadós, lakkosan fényes. Lemezei erõsen lefutók, feltûnõen ritkán állók, fiatalon kalapszínûek, késõbb sötétbarnák. Tönkje lefelé vékonyodik, töve jellegzetesen sárga. Húsa narancsos, a tönk aljában sárga, fõzve vagy szárítva borvörösre, ibolyásra sötétül.
Kitûnõ ízû étkezési gomba, azonban a kalapbõrt feldolgozás elõtt el kell róla távolítani.
Sárga gévagomba
Csodálatosan szép, nagy, sárga vagy narancssárga termõtestû, gyorsan növõ gomba. A fatörzsek , tuskók oldalán növõ termõtestek fiatalon nyelv, vagy bunkó formájúak, késõbb legyezõszerûvé fejlõdnek. A tetõcserépszerûen egymás felett elhelyezkedõ, vagy egymással összenõtt, gyakran igen nagy kalapok kivételes esetben az 50cm-t és 20 kg-os súlyt is elérhetnek. Színe citromsárga, vagy világos sárgásnarancstól a narancsszínûig terjedhet, idõsebb példányok gyakran kifakulnak. Egyenetlen felszíne szarvasbõr tapintású. A fiatal gombák lédúsak, puhák, míg az idõsebb példányok szívóssá, szárazzá és törékennyé válnak. Gyakori faj élõ és elhalt lombos fákon, tuskókon, tölgyeken, akácfákon, de gyümölcsfákon is elõfordul, ártéri erdõkben különösen gyakori. A termõtestek májustól szeptemberig jelennek meg.
Feltûnõ sárga színe miatt gyakorlatilag összetéveszthetetlen.
Íze savaskás ízû, nyersen mérgezõ. A fiatal példányok mérge fõzés vagy sütés után elbomlik, így alapos sütés vagy fõzés után ehetõ, de nem különösebben ízletes és allergiát is okozhat.
Óriáspöfeteg
A hófehér, hatalmas, labda alakú, tönk nélküli termõtest általában 15-50cm-es nagyságot és 4-15kg-os tömeget érnek el. Az a szerencsés gyûjtõ, aki ebbõl a gombából akár egyetlen példányra is rátalál, bõségesen jóllakhat belõle. A fehér termõtest belsejét a spóratermõ rész tölti ki, amely hihetetlen mennyiségû spórát hoz létre, teljesen érett állapotban a külsõ burok nagy lapokban felszakad és láthatóvá válik a termõtest. Húsa fiatalon rugalmas és hófehér, az idõ elõrehaladtával sárgássá, majd sárgászöld végül barna színûvé válik. Nem ritka faj, fõként tápanyagokban, nitrogénben gazdag legelõkön, réteken, lomboserdõkben de parkokban is elõfordul. Nem ritkán csoportosan júniustól októberig fejleszt termõtestet.
Ezt a nagy gombát nem lehet más gombával összetéveszteni, fejlõdése annyira gyors, hogy röviddel a megjelenése után olyan nagy méretet ér el, mely a többi pöfeteget messzi felülmúlja.
Amíg a hús hófehér addig ehetõ és ízletes.
Óriás bocskorosgomba
A fehér vagy halványsárga kalap kiterülve 8-20 cm széles lehet, fiatalon tojás vagy harang alakú, késõbb púposan kiterül. A kalap felülete selymesen szálas, bolyhos. A fehér, vagy sárgásfehér 8-15 cm magas tönk, belül nem üreges, síma, felfelé keskenyedõ. A tönkjén gallér nincs,viszont nagy, okkersárga bocskort visel. A lemezek szabadonállók, elõször fehérek, majd rózsaszínûek, végül húsvörösek lesznek, sûrûnállóak, hasasak és szélesek. A fehér hús puha és vizenyõs, enyhén retekszagú.
Elhalt, de még álló fákon, ritkán kidõlt fatörzseken, kivágott fákon, de még élõ fák gyökerén és törzsén is élõsködhet. Melegkedvelõ faj, májustól októberig nõ.
Ehetõ, de nem különösebben jóízû.
Hazánkban veszélyeztetett és védett faj!
Gesztenye õzlábgomba
Kis termetû õzlábgomba. Kezdetben domború, majd ellaposodó kalapját vörös vagy gesztenyebarna finom, szemcsés pikkelyek borítják, mely alól kivillan a világos kalap. A hús fehéres, a lemezek szintén fehéresek, szélesek, ritkák, szabadonállóak, késõbb gyakran sárgásbarnára, nyomáshelyeken barnára színezõdnek. A hengeres tönk barna, rajta gyenge múlékony jellegû gallér látható. A gallérzóna alatt a tönkön szintén barna apró pikkelyek láthatóak.
Ritka faj, lombos és tûlevelû erdõkben , tápdús, bolygatott talajon augusztustól októberig található meg.
Ez a veszélyes gomba halálosan mérgezõ. Ugyanolyan mérgezõ mint a gyilkos galóca !
Törékeny galambgomba
Kis termetû gomba. Domború, vagy benyomott közepû kalapja vörös bíborszínû, sötétibolyás,csöppnyi zöldes árnyalattal, a közepe pedig sötétebb, barnásfeketés színû. Húsa törékeny , puha, fehér színû, égetõen csípõs ízû. A lemezek fehérek, idõsebb korban sárgásak, felkanyarodóak, élük finoman fûrészes.
Lombos és tûlevelû erdõben, leggyakrabban nyír és tölgy alatt található gyakori gombafaj, júniustól decemberig fejleszt termõtestet.
Mérgezõ gomba!
Tüskés õzlábgomba
Fiatalon domború, idõvel kiterülõ krémszínû vagy rozsdás agyagbarna kalapját rásimuló vagy felálló, hegyes, kicsúcsosodó koncentrikus barna pikkelyek borítják. A hús fehér, szaga kellemetlen. A lemezek szabadon állóak fehérek, gyakran villásan elágazók, meglehetõsen keskenyek, sûrûek. A tönk fehéres, rajta lelógó, hártyás gallért visel, melyeken szintén pikkelyek láthatóak. Fenyõ és lomboserdõben egyaránt elõfordul, kedveli a sûrû avart, útszélen, parkokban, bozótosban is megtalálható, hazánkban gyakori júniustól októberig fejleszt termõtestet.
Mérgezõ gomba!
Fényles likacsosgomba
Síma, fényes , tölcséres kalapja 5-20 cm átmérõjû. Fiatalon világos szürkésbarna színû, késõbb sötét gesztenyebarna lesz, a szélén narancsos, narancsbarna szegéllyel.
Nedves idõben felszínes tapadóssá válik. A hús sokáig fehér, szívós, késõbb sárgásfehér színû, szabadszemmel nehezen látható apró, szûk pórusú likacsokkal. Májustól szeptember-októberig, nedves idõben, fõleg elhalt fákon tuskókon fordul elõ.
Nem mérgezõ, de nem ehetõ gomba.
Fakó áltrifla
A termõtest szürkés-bézs, okker vagy narancssárga, idõvel vörösesbarna, 3-5 cm széles, gumó alakú. Tönkje nincs, alján egy gyökérszerû micéliumistráng található. A burok vékony, felülete síma kissé pikkelykés lehet.
Júniustól októberig, lomb és fenyõerdõkben, parkokban is, homokos és agyagos talajokon is nõ, hazánkban gyakori faj.
Mérgezõ gomba!
Piruló õzlábgomba
Kezdetben majdnem gömbölyû, dobverõ alakú, késõbb domború, vagy lapos kalap átmérõje 5-15 cm. Nagy, körkörösen elhelyezkedõ fehéres, szálas, barnás pikkelyek fedik a kalapot. A hús fehéres, idõsebb korban barnásak lehetnek, sérülésre vörösödik. A lemezek sûrûek, szabadon állók, hasasak és fehérek, nyomáshelyeken gyorsan vörösre majd barnára foltosodik. A tönk alul gumós, hengeres, belül üreges, színe eleinte fehér, késõbb barnásan erezetté válik, nem kígyóbõrszerû. A tönk elvágva gyorsan sárgarépavörös színûre színezõdik. A kalap alatt jól fejlett,mozgatható gallér található. Gyakran elõfordul erdõszéleken, tisztásokon, lombos és tûlevelû erdõkben, májustól novemberig fejleszt termõtestet.
Bár ehetõ gombának minõsül, mégis nehezen emészthetõ és érzékeny gyomrúaknál gyomorbántalmakat okozhat.
Sárguló ( karbolszagú ) csiperke
Elõször félgömb alakú, majd ellaposodó vékonyhúsú kalapú gomba a kerti csiperkéhez hasonló. Fehér, síma, ritkán pikkelyes felületû, néhány példánynak barna füstfolt látható a kalap közepén. A lemezek ugyanúgy kezdetben rózsaszínûek, késõbb csokoládébarnára változnak mint az ehetõ csiperke fajoké. A karcsú fehér tönk alul gumószerûen megvastagodott, rajta fehér hártyás gellér található.
Nagyon lényeges elkülönítõ bélyeg, hogy a tönk, a kalap nyomásra, vágásra, sérülésre azonnal krómsárgára színezõdik, illetve a hús kellemetlen karbol, vagy tintaszagú. Az erdõszéli csiperke mindenben megegyezik a sárguló csiperkével viszont nagyon lényeges, hogy az erdõszéli csiperke húsa kellemes, egyértelmûen ánizs illatú.
Ez a gyakori gomba kertekben, parkokban, erdõben, temetõben, réten és legelõkön egyaránt elõfordul, májustól októberig terem.
Mérgezõ!
Pelyhes keserûgomba
A kalap l15-25 ( 30 ) cm átmérõjú, laposan kiterülõ és benyomódott, késõbb többnyire tölcséres vagy tányéros, széle hosszan begönygyölt marad. Színe fehéres, bársonyos, késõbb okkersárga foltos, gyakran tapadnak rá föld és avarmaradványok. A lemezek lefutók ritkán állók, vastagok, gyakran elágazóak, fehérek, idõsebb korban okkersárgásak lesznek. A tönk 2-8 cm hosszû és 1-5cm vastag, hengeres, fehéres, bársonyos-nemezes, gyakran okkerfoltos. A hús fehér, törékeny, pattanva törik, fehér, nagyon csípõs ízû, égetõ tejnedvet ereszt.
A síkságon mindenfelé gyakori, szárazságtûrõ faj, lombos és tûlevelû erdõkben júliustól novemberig fejleszt termõtestet.
Élevezhetetlen, nem ehetõ gomba.
Az itt található képek és információk ismeretterjesztési célt szolgálnak, nem helyettesítik a szakszerû gombaszakértõi vizsgálatot. Az erdõn-mezõn gyûjtött gombákat minden esetben meg kell mutatni gombaszakértõnek!
Forrás :
Rimóczi Imre : Magyarország leggyakoribb gombái
Thomas Laessoe : Gombák ( Határozó kézikönyvek )
Helmut és Renate Grünert : Gombák
KOMET Verlag Gmbh. : Gombalexikon
Miskolci Gombász Egyesület
Képek : Saját késztésûek
További saját készítésû képeim a galériában az erdei gombák albumban tekinthetõk meg.
Hozzszlsok
Hozzszls kldse

